WandaPszichológus

Többférjűség: több munka avagy több kényeztetés?

Pár napja kitettem egy kérdést, hogy ki hogy érezné magát egy többférjű házasságban?

Sokan elutasították a dolgot, ami érthető, hiszen a mi kultúránknak ez teljesen idegen. Nem is ez az érdekes a dologban, hanem a hozzászólásokat böngészve feltűnt, hogy mennyire sokan reagáltak úgy nők, hogy „akkor két férjet kellene kiszolgálni”. Érdekes módon nagyon keveseknek jutott eszébe, hogy „akkor két férj kényeztetné”.

Vajon mi az oka, és mit lehetne az ellen tenni, hogy a nők ne úgy gondoljanak a házasságra, mint csúnyán szólva „rabszolgaüzemmódra”?

A szerelmi kapcsolatok kezdeti periódusában ma már talán nem is élnek együtt a párok, mégis a nőkben valahogy természetesen a jelen van, hogy gondoskodnak körülötte lévőkről. Hagyományosan a nők szocializációja erről szól kisgyermekkorunk óta. Aztán később valahogy észrevétlenül elcsúsznak a nők, anyák abba az irányba, hogy már nem csak gondoskodnak, hanem el is végeznek egy csomó dolgot a párjuk helyett, ha nincs kedve, türelme (házimunka, stb.).

Gyermekkorban ráadásul sok családban volt jellemző működés, hogy nem volt fontos a lányok igényeivel foglalkozni, tehát felnőtt egy generáció, akik hozzászoktak ahhoz, hogy másokért léteznek.

program, ha gyermekkorunkban sokszor kaptunk visszautasítást egy-egy kérésünkre, akkor már arról is leszokunk, hogy segítsünk, vagyis szóvá tegyük, amikor szükségünk van segítségre, vagyis igyekszünk mindent önállóan megoldani.

De vajon meddig működik ez?

Az ember lánya előbb-utóbb belefásul, ha csak a körülötte élők testi-lelki szükségleteinek megoldásából áll az élete. Pedig gyakori probléma, hogy sok nő elfelejtkezik arról – főleg a gyermekek megszületése után –, hogy ő is létező ember, vannak szükségletei, és ezt ki is nyilváníthatja. Egyszer csak azt észleli, hogy a munka és a mindennapi élet szervezése, bonyolítása mellett lemondunk a szabadidős tevékenységekről, barátnőkről, vagy a mi időről a párunkkal. Egy-egy átdolgozott hétvége után mindkét fél gyakran annyira kimerült, hogy a közös szórakozás – esetleg anyagi okok miatt is – kimerül a tévénézésben, internetezésben, illetve a közösségi oldalakon lógásban. Eljutunk oda, hogy már nem beszélgetünk, kialakul egy egymás mellett élés, veszekedések, súrlódások tarkítják a hétköznapokat,

Munkám során nagyon sok párral találkozom, akik hasonló problémával küzdenek, a mindennapi élet forgatagában különösen nehéz észrevenni, hogy nem vagyunk boldogok, és hogy valamin helyett kellene.

Ez az a pont, ahol érdemes először magunkban tisztázni, hogy milyen apró lépések megtétele szükséges ahhoz, hogy vajon elinduljon valami más dinamika a kapcsolatban?

Első körben , előző férjünket hibáztanánk, azon is gondolkodunk, hogy vajon ki merjük-e fejezni, hogy mire van szükségünk? Meg merjük-e kérni a párunkat, hogy újrainduljon egy kommunikáció közöttünk? Meg tudjuk-e fogalmazni, mire is van szükségünk? Mik azok a változások, amelyeket ha bevezetünk, az összesink számára pozitív változásokat hozhat?

Hiszen ha gyermekkorunkban a kérdéseinkre / kéréseinkre csak elutasítás volt a válasz, akkor nehezen szánjuk rá magunkat arra, hogy kérjünk, vagy beszélgetésünk a szükségleteinkről.

Nőként gyakori működésmód, ha gyermekkorunkban kevés törődést kaptunk a családunktól, akkor ez normális, és azt gondoljuk, hogy nekünk nincs szükségünk semmire. Úgy érezzük, hogy az a dolgunk, hogy gondoskodjunk a családról és észrevétlenül lemondunk önmagunkról. Könnyedén átlendülünk, ha nincs időnk egy-egy olyan szabadidős tevékenységre, ami feltöltene. Tudomásul veszem, hogy nincs időnk sportolni pl. Ilyenkor nem tudjuk, kik is vagyunk, mit szeretünk, csak idővel azt észleli, hogy belefásultunk az egészbe.

Először ezt a kérdést kell tehát tisztázni, hogy miként tudunk megnyílni a férjünk, családunk felé és lépésenként kialakítani egy új életmódot a férjet, gyerekeket is bevonva. így a változást magunkkal kell kezdeni. Első lépés talán, hogy a sok teendő közepette csinálunk egy kis szabadidőt magunknak és összeírjuk, hogyan is élni, milyen vágyaink vannak. Ha depresszív a hangulatunk, fontos valahogy kialakítani heti egy-két alkalom sporttevékenységet, relaxációt, olyan tevékenységet, ami feltölt. Muszáj, hogy elhiggyük, már nekünk ennyi, sőt, több is, de első lépésként a szabad, önmagunkkal foglalkozás óráját (vagy kezdetben fél óráját) fontos kialakítani. Ha a környezetünktől szeretnénk törődést, először meg kell tanulnunk önmagunkkal törődni, ezek után leszünk képesek lépésenként érvényesíteni és képviselni önmagunkat és a környezetünknek is azt mutatni, hogy fontosak vagyunk.

Persze az okok feltérképezése, és a másik megtervezése, megvalósítása egyedül nem egyszerű. A párunk felé is szükséges megtanulni egy újfajta kommunikációt. Ebben is hatékonyan tud segíteni egy egyéni terápia .

Kiemelkedő akciós ajánlatom ITT érhető el!

Select your currency
HUF Magyar forint
EUR euró